A felnőttekkel az a baj, hogy elhiszik, amit gondolnak.
– Adyashanti
Túlzottan hisznek az elméjüknek.
Nem értesz egyet az idézettel?
Akkor csak nézd meg, mi a magyar nyelvben a gondolat gyökszava:
gond…
Szóval te megfigyelted már, hogy miből születnek a gondolataid?
És hogy miként múlnak el?
Az egyik legnagyobb tévedésünk a gondolatainkkal kapcsolatosak. Azt hisszük a sajátjaink. Pedig a gondolkodás az egy folyamat, aminek a részesei vagyunk. Valójában nagyon sokszor nem mi gondolkodunk tudatosan, csak képesek vagyunk megfigyelni önmagunkat, valamint a külvilágot és ezekből automatikusan következtetéseket levonni. Ráadásul a pillanat ezred része alatt.
A buddhizmus szerint a gondolat gyökere még rajtunk kívül van. Egy kívülről jövő inger, az érzékszerveinken keresztül. Az azokon beérkező információk aztán az idegrendszeren át feljutnak az agyunkba. Ott pedig a tanult, szokást formáló elmeműködésünkkel reagálunk. Ugyanarra mindig ugyanúgy, mindig ugyanazt.
Azonos beérkező információ, azonos reakció. A reakció pedig egy öntudatlan cselekvés. Nem a sajátunk. Nem mi irányítjuk.
Na, de játszunk egy kicsit!
Ha ránézel, mit látsz a képen? Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla? Mi lehet ez?
Remélem tényleg adtál időt magadnak és engedted, hogy megjelenjen valami a fejedben.
Esetleg kíváncsi vagy rá, hogy jól “gondolkodtál-e”?
Akkor nézzük meg a képet kicsit távolabbról:
Ha elsőre eltaláltad, hogy ez egy kiszáradt sivatag felülről elefánt füle közelről, akkor jár a taps!
De ha valamiért más irányba indultál el, akkor csak annyi történt, hogy az első kép kiváltott belőled egy a korábbi tapasztalataid alapján működő asszociációt, ami ezúttal téves volt.
Vajon sokszor történik velünk ilyen?
Megesett már, hogy a párod számodra zavaró reakciójából olyanra következtettél, ami meg sem történt? Volt már, hogy a munkahelyen egy neked odavetett fél mondatba többet láttál bele, mint amit az valójában jelentett?
Ha igen, akkor most mutatok három, elsőre furcsának vagy akár gyerekesnek tűnő, de éppen ezért rendkívül könnyen alkalmazható módszert arra, hogy miként távolodj el a vissza-visszatérő, zavaró és berögzült gondolataidtól.
Válj megfigyelővé!
Már bejegyzésem első fele is burkoltan arra irányult, hogy miként és miért érdemes magunktól legalább karnyújtásnyira eltávolítani a saját gondolatainkat. Minden nehézségünk ugyanis ott kezdődik, ha túlzottan ráfixálódva, beszűkült tudattal autópilóta üzemmódban engedünk a gondolataink és érzéseink sugallta irányításnak. Ehelyett érdemes inkább egy tudatos figyelemmel csak megtapasztalni azokat, majd rájuk nézve eldönteni, hogy tényleg hasznos és értékes irányba terelnek-e bennünket.
Ez a jelenben lehorgonyzó, a gondolatok sodrásának nem engedő jelenlét megtartása persze nem könnyű. Kezdőként a meditációban sem, de a hétköznapi életben meg aztán pláne. Éppen ezért magát a passzív megfigyelést ajánlott előtte begyakorolni.
Első lépésként pár percre például csak nézz fel az égre és figyeld meg a felhőket! Ahogy a látóteredben megjelennek, majd tovaszállnak. Ne láss beléjük semmilyen formát, csak nézd ahogy elhaladnak feletted. Jönnek, mennek, hiszen ez a természetük.
Ugyanez kipróbálható az ablak előtt elsuhanó autókkal vagy a folyón úszó levelekkel. Majd ha már mindez könnyedén megy, akkor a külső tárgyak helyett fordítsd a figyelmedet befelé, a saját gondolataid irányába. Csak csináld ugyanazt mint eddig: maradj objektív megfigyelő, a fejedben pergő mozi nézője.
Adj nevet az elmédnek!
Egy másik igazán egyszerű, mégis hatásos trükk, ha a gondolatok és belső monológok gazdájának, vagyis elmédnek egy konkrét nevet adsz! Ha éppen kicsit antiszociális hangulatban vagy, akkor például hívhatod Shreknek. Amikor például én dúlva-fúlva tevékenykedem és közben puffogok magamban, akkor tudom, hogy bekapcsolt és szól belül a Terminátor.
Az ilyen típusú megszemélyesítés által pedig már automatikusan el tudunk különülni a nem túl üdvös gondolatainktól. Plusz a humor ereje által a találó, de akár vicces nevek kimondása még jókedvre is deríthet bennünket, pl.:
“Köszi Terminátor, de innen átveszem!” 🙂
Játssz a belső hangokkal!
Ha már remekül megy a befelé figyelés, idővel feltűnhet, hogy mennyi ismétlődő, negatív gondolatmintát mantrázol:
“Már megint olyan hülye vagyok!“
“Ehhez én nem értek.”
“Nekem ez sosem sikerül!”
Ilyen esetekben a felismerés fél győzelem. Utána már csak ezeknek a korlátozó mondatoknak kell elvennünk az erejét. Erre szerencsére több mód is van.
Például kezdd el egy általad jól ismert dallamra ugyanazt a mondatot énekelni! Igen, énekelni. Ugyanis abban a pillanatban máris sokkal kisebb hatása lesz rád, hiszen csak egy szám, amit a füleddel hallasz.
De azzal is érdemes próbálkozni, hogy kb. 30-60 másodpercig egymás után elismételed a saját negatív mondatodat, amilyen gyorsan és sokszor csak tudod. Garantáltan megszűnik vele minden kapcsolatod és ha csak rövid időre is, de búcsút inthetsz neki.
Bármilyen megoldás is válik be a számodra, a lényeg, hogy annak rendszeres alkalmazásával ne maradj többé negatív gondolataid rabja.
Neked első olvasásra melyik módszer volt a legszimpatikusabb, amit szívesen ki is próbálnál?